Budapest-Balaton kerékpárút

 

A hivatalos átadás óta piszkálta a fantáziánkat az új Budapest-Balaton (BuBa) kerékpárút. Két okból is, az egyik a kíváncsiság, a másik az elektromos montik akkumulátora volt, vajon kibírnak 60km dombságot? Múlt héten úgy gondoltuk nem várunk tovább és a pénteki napon, ami egy kellemesnek ígérkező augusztusi délután, végig járjuk a vadonatúj Kamaraerdő és Velence közötti szakaszát. Már előre gondoltuk, hogy a jövőben sok túránk fog erre vezetni, hiszen ámulatba ejtő tájakon visz keresztül a bárki által könnyen teljesíthető útvonal. Most pedig megmutatjuk nektek a legszebbeket, a beszámolót a képek között találjátok!

 

Munka után, kora délután indultunk Kamaraerdőből. Az előrejelzés az év egyik legnagyobb viharát jósolta aznapra, szóval kétséges volt az indulás, de végül nekivágtunk. A 41-es villamos végállomása mellett indul az út, jó parkolási lehetőség is van itt.

 

A Budapestről Biatorbágyig kivezető szakasz tele van kanyargós kis utcákkal az agglomeráción keresztül. A táblázás egyértelmű és könnyen követhető. Jó lehetőség, hogy bemelegedjenek az izmok a hosszú egyeneseken és itt lehet találkozni a legtöbb sporttárssal is. Kényelmes, nézelődős utazó tempóban tudunk haladni találgatva, épp merre járunk az autópályák kereszteződései között. Egyáltalán nem unalmas, megvan a maga varázsa.

 

A törökbálinti bevásárlóközpontot elhagyva hosszan haladunk a Budapest-Győr vasútvonal mellett. Ennek az egyenesnek a végén érjük el az első nagyobb megállót érdemlő látványosságot: a biatorbágyi vasúti hidat. A híd képen látható első vonalát 1883 és 1884 között építették, a jelenleg kerékpárútként funkcionáló második vonalat pedig 1898-ban létesítették. 1931-ben Matuska Szilveszter merényletet követett el itt, amikor felrobbantotta a híd egyik vonalát a Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat alatt. Ezután villámsebességgel, összesen húsz nap alatt teljes mértékben rekonstruálták a hidat amely azóta is büszkén őrzi kalandos történelmét.

 

Miután a továbbra is jól kitáblázott bringautat követve átértünk Biatorbágyon máris elénk tárult a Biai-tó látképe. Itt már megmutatkozik az etyeki dombság jellegzetes profilja, a rövidebb hosszabb emelkedők váltakozása. A kaptató után - amely a mi elektromos bringáinkkal enyhe emelkedővé szelídül- érdemes megállni a dombtetőn időzni egyet és gyönyörködni a tájban.

 

Pár kilométerrel arrébb pedig már be is érünk Etyekre. Több kávézó és cukrászda is található a bringaút közvetlen mentén, ahol lehetőségünk adódik egy hosszabb pihenésre is. Mi is így tettünk, ám az eső folyamatosan a nyakunkon volt, így kénytelenek voltunk rövidre fogni a dolgot és egy presszó kávé után rögtön tovább is álltunk. A kálvária domb - amelyet szintén érdemes megnézni- előtti útszakaszt éppen akkor aszfaltozták, ezek már az utolsó simítások a teljes Budapest-Balaton bringaúton. A környék másik látnivalója a Magyar-kút tavacska amit szintén érdemes meglátogatni. https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/kut/magyar-kut/51097923/

 

Etyeken azért is érdemes hosszabb pihenőt tartani mivel utána következik az egész BuBa legnehezebbnek titulált szakasza. Az Etyek-Gyúró-Tordas-Kajászó útvonal tele van kicsi, alattomos és olykor számottevően meredek dombokkal. A dombok tetején viszont kárpótol minket a kilátás, tavasszal a virágzó mandulafák és ősszel a szőlőtőkék látványa. Szerencsénkre a mi bringáink jól bírták a terhelést, a táv felénél jártunk és az akkumulátorok még 80% körül voltak.

 

Mi is élveztük volna a kilátást, de sajnos jobban aggasztott minket a viharfelhő, ami felé tartottunk. Az út fele volt még hátra, reménykedtünk, hogy megússzuk a dolgot. Az ereszkedés Gyúró felé tartogat meglepetéseket, éles kanyarok és meredek lejtők formájában. Az aszfalt minősége hibátlan, de érdemes mindkét kezünket a fékeken tartani.

 

A hosszú ereszkedés és a váli völgy keresztezése után már csak egyetlen kisebb hátságot kell leküzdeni, hogy megérkezzünk a Velencei tóhoz. Az első falu amit érintünk Pázmánd. Itt maga Toldi mutatja nekünk, hogy merre van Buda. A pázmándiak nagyon stílusos faragott pihenőt készítettek, ahol akár hosszabb időt is eltölthetünk.

 

Innen már nem volt sok hátra. Pázmándról Nadap irányába indulunk tovább. A falut elhagyva egy elágazást találunk itt választhatunk, hogy Kápolnásnyéken keresztül közvetlenül a tópartra megyünk le, vagy a Velencei hegységen keresztül Nadapot és Sukorót érintve maradunk a tó északi partján. Az eső nagyon kerülgetett minket és itt már a bringák kapacitása is kérdéses lett de még volt remény, hogy biztonságban elérjük a tópartot.

 

Velencét gond nélkül elértük és ezen felbátorodva megcéloztuk Agárdot is. Nos, Akármennyire is reménykedtünk, végül a gárdonyi vasútállomás előtt csak megáztunk és a túra kalandosabbra sikerült, mint terveztük. A vasúti aluljáróban vártuk meg, hogy csendesedjen kicsit a vihar, majd hazagurultunk.

 

Összegezve tehát, hatalmas élmény végigtekerni az etyeki dombságot és nagyon örülünk neki, hogy megépült ez az útvonal. Biztosak vagyunk benne, hogy rengeteget fogunk még erre járni, ha pedig Te is szívesen velünk tartanál akkor keress meg minket bármely elérhetőségünkön és bérelj tőlünk elektromos kerékpárt vagy kérj túravezetést, hogy te is átélhesd az e-bike nyújtotta flow élményt.

 

E-bike túrák - Gárdony

iroda@ebiketoursgardony.hu

Budapest-Balaton kerékpárút

 

A hivatalos átadás óta piszkálta a fantáziánkat az új Budapest-Balaton (BuBa) kerékpárút. Két okból is, az egyik a kíváncsiság, a másik az elektromos montik akkumulátora volt, vajon kibírnak 60km dombságot? Múlt héten úgy gondoltuk nem várunk tovább és a pénteki napon, ami egy kellemesnek ígérkező augusztusi délután, végig járjuk a vadonatúj Kamaraerdő és Velence közötti szakaszát. Már előre gondoltuk, hogy a jövőben sok túránk fog erre vezetni, hiszen ámulatba ejtő tájakon visz keresztül a bárki által könnyen teljesíthető útvonal. Most pedig megmutatjuk nektek a legszebbeket, a beszámolót a képek között találjátok!

 

 

Munka után, kora délután indultunk Kamaraerdőből. Az előrejelzés az év egyik legnagyobb viharát jósolta aznapra, szóval kétséges volt az indulás, de végül nekivágtunk. A 41-es villamos végállomása mellett indul az út, jó parkolási lehetőség is van itt.

 

 

A Budapestről Biatorbágyig kivezető szakasz tele van kanyargós kis utcákkal az agglomeráción keresztül. A táblázás egyértelmű és könnyen követhető. Jó lehetőség, hogy bemelegedjenek az izmok a hosszú egyeneseken és itt lehet találkozni a legtöbb sporttárssal is. Kényelmes, nézelődős utazó tempóban tudunk haladni találgatva, épp merre járunk az autópályák kereszteződései között. Egyáltalán nem unalmas, megvan a maga varázsa.

 

 

A törökbálinti bevásárlóközpontot elhagyva hosszan haladunk a Budapest-Győr vasútvonal mellett. Ennek az egyenesnek a végén érjük el az első nagyobb megállót érdemlő látványosságot: a biatorbágyi vasúti hidat. A híd képen látható első vonalát 1883 és 1884 között építették, a jelenleg kerékpárútként funkcionáló második vonalat pedig 1898-ban létesítették. 1931-ben Matuska Szilveszter merényletet követett el itt, amikor felrobbantotta a híd egyik vonalát a Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat alatt. Ezután villámsebességgel, összesen húsz nap alatt teljes mértékben rekonstruálták a hidat amely azóta is büszkén őrzi kalandos történelmét.

 

 

Miután a továbbra is jól kitáblázott bringautat követve átértünk Biatorbágyon máris elénk tárult a Biai-tó látképe. Itt már megmutatkozik az etyeki dombság jellegzetes profilja, a rövidebb hosszabb emelkedők váltakozása. A kaptató után - amely a mi elektromos bringáinkkal enyhe emelkedővé szelídül- érdemes megállni a dombtetőn időzni egyet és gyönyörködni a tájban.

 

 

Pár kilométerrel arrébb pedig már be is érünk Etyekre. Több kávézó és cukrászda is található a bringaút közvetlen mentén, ahol lehetőségünk adódik egy hosszabb pihenésre is. Mi is így tettünk, ám az eső folyamatosan a nyakunkon volt, így kénytelenek voltunk rövidre fogni a dolgot és egy presszó kávé után rögtön tovább is álltunk. A kálvária domb - amelyet szintén érdemes megnézni- előtti útszakaszt éppen akkor aszfaltozták, ezek már az utolsó simítások a teljes Budapest-Balaton bringaúton. A környék másik látnivalója a Magyar-kút tavacska amit szintén érdemes meglátogatni. https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/kut/magyar-kut/51097923/

 

 

Etyeken azért is érdemes hosszabb pihenőt tartani mivel utána következik az egész BuBa legnehezebbnek titulált szakasza. Az Etyek-Gyúró-Tordas-Kajászó útvonal tele van kicsi, alattomos és olykor számottevően meredek dombokkal. A dombok tetején viszont kárpótol minket a kilátás, tavasszal a virágzó mandulafák és ősszel a szőlőtőkék látványa. Szerencsénkre a mi bringáink jól bírták a terhelést, a táv felénél jártunk és az akkumulátorok még 80% körül voltak.

 

 

Mi is élveztük volna a kilátást, de sajnos jobban aggasztott minket a viharfelhő, ami felé tartottunk. Az út fele volt még hátra, reménykedtünk, hogy megússzuk a dolgot. Az ereszkedés Gyúró felé tartogat meglepetéseket, éles kanyarok és meredek lejtők formájában. Az aszfalt minősége hibátlan, de érdemes mindkét kezünket a fékeken tartani.

 

 

A hosszú ereszkedés és a váli völgy keresztezése után már csak egyetlen kisebb hátságot kell leküzdeni, hogy megérkezzünk a Velencei tóhoz. Az első falu amit érintünk Pázmánd. Itt maga Toldi mutatja nekünk, hogy merre van Buda. A pázmándiak nagyon stílusos faragott pihenőt készítettek, ahol akár hosszabb időt is eltölthetünk.

 

 

Innen már nem volt sok hátra. Pázmándról Nadap irányába indulunk tovább. A falut elhagyva egy elágazást találunk itt választhatunk, hogy Kápolnásnyéken keresztül közvetlenül a tópartra megyünk le, vagy a Velencei hegységen keresztül Nadapot és Sukorót érintve maradunk a tó északi partján. Az eső nagyon kerülgetett minket és itt már a bringák kapacitása is kérdéses lett de még volt remény, hogy biztonságban elérjük a tópartot.

 

 

Velencét gond nélkül elértük és ezen felbátorodva megcéloztuk Agárdot is. Nos, Akármennyire is reménykedtünk, végül a gárdonyi vasútállomás előtt csak megáztunk és a túra kalandosabbra sikerült, mint terveztük. A vasúti aluljáróban vártuk meg, hogy csendesedjen kicsit a vihar, majd hazagurultunk.

 

 

Összegezve tehát, hatalmas élmény végigtekerni az etyeki dombságot és nagyon örülünk neki, hogy megépült ez az útvonal. Biztosak vagyunk benne, hogy rengeteget fogunk még erre járni, ha pedig Te is szívesen velünk tartanál akkor keress meg minket bármely elérhetőségünkön és bérelj tőlünk elektromos kerékpárt vagy kérj túravezetést, hogy te is átélhesd az e-bike nyújtotta flow élményt.